Intézményeink
Önkormányzati Hivatal, Óvoda és bölcsőde, Iskola, Orvosi rendelő, Családsegítő, Posta, Faluház és Könyvtár, Falugazdász
Ügyfélfogadás
Ügyfélfogadás, Polgármesteri ügyfélfogadás, Köztisztviselők, Jegyző, Adóügyek, Házipénztár
Turizmus
Fedezze fel térségünk látnivalóit és élményeit egy helyen!
Aktuális hírek
Magyar Falu Program
Polgármesteri köszöntő
Tisztelt Látogatók! Kedves Nagybajcsi Lakosok!
Bízom benne, hogy akik már jártak településünkön, azok maradandó élményekkel tértek haza. Remélem, hogy akik még nem látogatták meg falunkat, hamarosan megteszik és minél többen döntenek úgy, hogy ezen a számunkra kedves helyen telepednek le.
Tisztelettel,
Teilinger Imre
POLGÁRMESTER
Rendezvények
Helytörténet
Hol van Nagybajcs?
Nagybajcs Győrtől 10-12 km-re fekszik, a Szigetköz déli csücskében, a Nagy-Duna mellett. Valamikor ezt a területet élő- és holtágak szelték át, melyek szigeteket alkottak – ezeken telepedtek le a község őslakosai. A folyószabályozásnak köszönhetően mára a szigetek eltűntek, de helyüket még ma is jelölik a település részeinek, és utcáinak elnevezései.
Őseink
Nagybajcs megalakulása a 12. század végére, 13. század elejére tehető. A monda szerint egy halászcsapat telepedett le az Öreg-Duna mellett, akinek vezetőjét úgy hívták: Ville Boych. Az egyik feltételezés innét eredezteti községünk mai nevét. A másik oldal azt a Bajcsy Györgyöt tartja névadónak, aki 1256-ban e terület birtokosa volt. Az évszázadok során sokszor cserélt gazdát a település, míg 1720-ban megkapta a királyi kiváltságlevelet, mely kimondta, hogy Nagybajcs szabad nemesi község.
A 17. században megjelentek a molnárok, és megkezdték messzi földre híres munkájukat dunai vízimalmaikon. Babót, Bodonhely, Kóny, sőt – nagy szárazság idején – még a Bakonyból és Sopron-megyéből is érkeztek gabonát őröltetni. A Duna-ágban egymás után hosszú sorban álló malmok szünet nélkül „úgy zörögtek minta békák”. A vízimalmok fénykora egészen a II. világháború végéig tartott, mikor is a visszavonuló német csapatok felgyújtották az utolsó működő szigetközi hajómalmokat Nagybajcson. A molnárok hatalmas céhzászlaja ma is a nagybajcsi templomban látható.
A XX. század
A század elején a lakosság egy részének a földművelés nyújtotta a megélhetést, mások halászattal, aranyászattal foglalkoztak. A település töretlenül fejlődött, egészen az I. Világháború kirobbanásáig. A férfiakat besorozták, így nem volt, aki betakarítsa a termést, majd a következő évben elvesse a gabonát. Mindez megismétlődött a II. Világháború alatt is, a gondokat pedig tovább fokozta a háborúban elesettek száma is. Hamarosan újabb csapás sújtotta a községet: az 1954-es árvízben közel száz lakóház rongálódott meg teljesen, és a többiben is maradandó kár keletkezett.
A szocializmus beköszöntével megkezdődött az államosítás – sokan elvesztették földjeiket, s bár a Kossuth MgTSZ megalakulásával új munkahelyek teremtődtek, a tanácsi rendszer ellehetetlenítette a megélhetést és megkezdődött az elvándorlás.
Érdekességek
Molnárgombóc
Molnárgombóc receptje
10 dkg lisztet, csipetnyi sót és annyi lobogó forrásban lévő vizet egy tálba adunk, hogy közepes keménységű tésztát kapjunk. Nedves kézzel 2 gombócot formázunk, és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük.
Molnárok éneke
A molnárok megénekelték a nagybajcsi leányok szépségét is:
„ A víz a malmokat aláhajtja,
Molnárné a lányát nagyra tartja,
Ne tartsa már olyan nagyon nagyra,
Szebb is van, jobb is van a faluba.
Nagybajcsi kisleány a szeretőm,
Nyakán is vállán is selyemkendőm,
Szép karcsú derekát átölelem,
Szép a szeme, szemöldöke, de szeretem.
A víz a malmokat aláhajtja,
A garat, a garat csak azt mondja,
Ne aludj, ne aludj lisztes mónár,
A garat, a garat üresen jár.”
Falusi históriák
„ …Maguk az öreg molnárok is bevallották, hogy üres idejükben összejárogattak a malmokba szórakozni, és sok huncutságot elkövettek. Sokszor éjjelente kimásztak a hajó szélére és „vérnyogtak”, ijesztgették a kocsmából jövőket vagy az őrlésre várakozókat. Voltak köztük, akiket „tudós mónárnak” tartott a nép.
Ilyen volt a véneki Szombati József, vagy a nagybajcsi Oros Mihály, akik kitűnően értettek a patkányok elküldéséhez , de ugyanígy „elparancsúták” a szemölcsöket, keléseket is.”
„ … A holtágak tiszta öbleiben nyüzsgő apró halakat a gyerekek úgy fogták, hogy kutyatej (pitypang) levét csöpögtették a vízre. A halak odaúsztak, cuppogtatták és elkábultak tőle.”
Timaffy László: Szigetköz